Leginkább csak bevezetés. Mibe is? A Szépirodalomba nem, azt továbbra és mindörökké meghagyom Esterházy Péternek. A történetek amelynek a megírására készülök, összefoglaló arról, amivel foglalkoztam és ma is foglalkozom - számítógép hálózatokkal.
Sokat gondolkoztam arról, hogy vajon meg kell-e írnom ezeket a történetet? A végső lökést egy felkérés hozta meg, amelyben egy kolléga egy készülő könyv kapcsán interjút tervezett készíteni velem. Az ok illetve okok, amely miatt kibújtam az interjú elől, talán ebből a blogból ki fognak derülni.
Nyilván az is érdekes, hogy miért pont itt készül ez a blog. Ráadásul magyarul egy amerikai szolgáltatónál. Semmi olyat nem tervezek írni, amelyet ne vállalnék, vagy akár munkahelyemen, vagy kollégáimnak ne lehetne elmondható. Kicsit olyan ez a helyzet, mint a Karinthy vers: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Ettől függetlenül ez magánvélemény, és mint ilyen egyfelől elfogult, szubjektív, sőt akár hibás is. De hát ha valami, akkor szólás és vélemény nyilvánítási szabadságot hozott a rendszerváltás.
Miért ez a Blog címe, vetődik fel a kérdés. Lengyel Veronika és Pásztor Miklós volt kollégáimmal írtunk egy könyvet 1996-ban ezzel a címmel. Ez a blog nem az a könyv, és végképp nem szabad összekeverni egy ismeretterjesztő könyv, és a hálózati témákról szóló visszaemlékezés célját.
Vajon, ha és amennyiben lesznek kiegészítések, hozzászólások ehhez a bloghoz mi lesz azoknak a sorsa? A ma reggeli válaszom az, hogy a kollektív visszaemlékezés erejével szeretném a történeteket kiegészíteni-pontosítani, de azért nem az eredeti történetek helyetti teljesen új, esetleg tökéletesen ellentmondó történetekkel.
Nagyjából ennyi a bevezető.
Sokat gondolkoztam arról, hogy vajon meg kell-e írnom ezeket a történetet? A végső lökést egy felkérés hozta meg, amelyben egy kolléga egy készülő könyv kapcsán interjút tervezett készíteni velem. Az ok illetve okok, amely miatt kibújtam az interjú elől, talán ebből a blogból ki fognak derülni.
Nyilván az is érdekes, hogy miért pont itt készül ez a blog. Ráadásul magyarul egy amerikai szolgáltatónál. Semmi olyat nem tervezek írni, amelyet ne vállalnék, vagy akár munkahelyemen, vagy kollégáimnak ne lehetne elmondható. Kicsit olyan ez a helyzet, mint a Karinthy vers: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Ettől függetlenül ez magánvélemény, és mint ilyen egyfelől elfogult, szubjektív, sőt akár hibás is. De hát ha valami, akkor szólás és vélemény nyilvánítási szabadságot hozott a rendszerváltás.
Miért ez a Blog címe, vetődik fel a kérdés. Lengyel Veronika és Pásztor Miklós volt kollégáimmal írtunk egy könyvet 1996-ban ezzel a címmel. Ez a blog nem az a könyv, és végképp nem szabad összekeverni egy ismeretterjesztő könyv, és a hálózati témákról szóló visszaemlékezés célját.
Vajon, ha és amennyiben lesznek kiegészítések, hozzászólások ehhez a bloghoz mi lesz azoknak a sorsa? A ma reggeli válaszom az, hogy a kollektív visszaemlékezés erejével szeretném a történeteket kiegészíteni-pontosítani, de azért nem az eredeti történetek helyetti teljesen új, esetleg tökéletesen ellentmondó történetekkel.
Nagyjából ennyi a bevezető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése